|
|
|
Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,
Elszállt, már nem lüktet mérge,
Nincs már, ki lelkedet összetörje,
Mert elszállt a múlt, ÖRÖKRE.
Sokan voltak, kik tépázták szívedet,
Kik nem törődtek veled, csak kínozták életed,
De ennek vége, nincs már mitől félned,
Mert ezentúl én óvlak téged.
A múlt ezernyi tüskéje szúrja még lelkedet,... |
|
|
|
|
|
|
|
Lélekről lélekre Álomról álomra
I. rész
X. ének
Hideg hűvös reggel, távolban kakas kukorékol,
Riadsz illatos ágyadban, zihálsz álmodtól.
Álmod, vagy valóság, mily puha kísértés?
Fogod, mit világ ad, ezernyi tovatűnő rezgését.
Álmodban varázslatot láttál, mely babonáz,
Tiéd volt gazdagság, s erő, megannyi égő láz.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Nem kell, hogy sírj
Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,
Elszállt, már nem lüktet mérge,
Nincs már, ki lelkedet összetörje,
Mert elszállt a múlt, ÖRÖKRE.
Sokan voltak, kik tépázták szívedet,
Kik nem törődtek veled, csak kínozták életed,
De ennek vége, nincs már mitől félned,
Mert ezentúl én óvlak téged.
... |
|
|
|
|
|
|
|
...81. William Shakespeare: LXXXI. szonett
Akár én írom fejfádat, akár
Te élsz túl, s a föld férge rám sereglik,
Emléked innen nem vész soha már,
Bár nekem minden ízem elfelejtik.
Neved mostantól örökéletű,
De ha én halok, végleg meghalok;
A sír, mely nekem juthat, egyszerű:
Tied emberi szemekben ragyog.
Szerető versem lesz emlékm... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az idő folyton csak robog
Perc csizmája lankadatlan kopog
Az idő folyton csak robog
Perc csizmája lankadatlan kopog
Semmi nem lassítja, pedig senki
Nem tanítja őnagyságát menni.
Remegve hajlok most előtted, ó időm!
Kiürült lelkemmel álldogálok, midőn
Rám dőlnek rettentő tégla-falak
Roskadok, mint Ady nyögő lombok alatt.... |
|
|
|
|
|
|
|
... Ne mondj búcsút
Fehér párnák közt fekszel betegen,
már kín az életed.
Várod a halált és kéred az Istent,
szüntesse meg a létedet,
Arcod tűnő álom, csak szemed a régi.
Csillogása földöntúli, kékje égi.
Sovány kezeiden az erek átlátszódnak.
Látni ahogy lüktet benne a vér.
Ezek a kezek símogattak egykor,
ezt a kezet csókolom ... |
|
|
|
|
|
|
|
TAVASZI DAL
Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur?
Szívem daltalanúl ére kilencedik év!...
Más rohan a fórumra, ha szíve kigyúlada könnyen;
Féltve magamnak én mély tüzemet takarám.
Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja
És ibolyás réten kidalolom nevedet!
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom.
Kis citerá... |
|
|
|
|
|
|
|
Adtam magamból!
Annyiszor akartam!
Adtam magamnak,
Adtam magamért, Neked!
Adtam, néha talán keveset!
Adtam volna még, de akkor csak ennyit lehetet!
Adtam magamból, a sorsnak!
Adtam lelkemet az időben a múltnak!
Annyiszor akartam adni a jelennek, de elmém a jövőmön töprengett!
Adtam, mert csak így kaphattam!
Adtam volna még, hogy töb... |
|
|
|
|
|
|
|
...,,Egy kis boldogság, aprónyi fénysugár
Mennyei édes manna vagy nekem.
Mint éltető oázis lelkem kiszáradt sivatagában
ahogy megtöltötted reménnyel újra szívemet.
Vajon hol járhattál eddig? Hogy hozzám csak most érkeztél meg.
Tán egy égi jelnek? Vagy a sors végzetének köszönhetem létedet?
kimondani is édes azt a szót: SZERETLEK!
Gondolataim egé... |
|
|
|
|
|
|
|
Az vagy akinek hiszed magad,
Vagy az kinek mások tartanak?
Hétnek hétféle.
S hét nyelven beszélsz-e?
Hét éned, hét alakod van tán,
Vagy hét pecsét van kiléted titkán?
Van-e hét életed,
Vagy egy léted hétágú csupán?
A sorsod most melyik ágon jár,
Még hány csalódás, újrakezdés vár?
Hány lesz a hétfejű sár... |
|
|
|
|
|
|
|
...http://video.xfree.hu/?n=osusztdia|6 54c4b0f2d95710d4ba37a620430b101
Akár az őszi levél
Ha levesedbe légy hullott,
S úszik, az tuti, hogy éhen maradsz.
Ne gondold azt, hogy oly
Tervet készíthetsz, amivel sikert aratsz!
Az álmaidnak mondj búcsút, vége, kész!
Kidobott pénz az egész.
Hisz becsaphat a ménkű
És fuccs már a nagy tervezés.
... |
|
|
|
|
|
|
|
GARAI GÁBOR - Mérleg hava
1
Kegyelmes ősz, híg-arany lomb a fákon;
még szél se jár, a bolygók odafenn
békén tűnődnek összhangot sugárzón;
a hétrét görbült Világegyetem
most csöndesen ring, s nem rezzen a mérleg
nyelve; az égi-földi téreken
sugarak húrján szerelmek zenélnek,
s rőt jeggyel szemhéján megszületik... |
|
|
|
|
|
|
|
Élt a régi Rómában, Tiberius császár idején egy derék ember, akinek két fia volt: egyikük katona, akit seregével a császárság legtávolabbi zugába vezényeltek, a másik fiú költő volt, aki szép vereseivel lenyűgözte egész Rómát. Az apa egyik éjjel álmot látott. Egy angyal jelent meg neki, és elmondta, hogy egyik fiának szavait ismerni és idézni fogja az egész világ, valamennyi elköve... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Győző Gyula: Hétágú lét
Az vagy akinek hiszed magad,
Vagy az kinek mások tartanak?
Hétnek hétféle.
S hét nyelven beszélsz-e?
Hét éned, hét alakod van tán,
Vagy hét pecsét van kiléted titkán?
Van-e hét életed,
Vagy egy léted hétágú csupán?... |
|
|
|
|
|
|
|
... elpusztul, megszunik az elet. Innen jon aztan az a teves elkepzeles, hogy ha a testet eletben tartjuk, az mar egyenlo az elettel.
Elhetsz ott, ahol gyilkos golyo nem oltja ki az eletedet; de az eleted meghosszabbitasa megsem fogja letedet meghosszabbitani.
A megvilagosultakat lehetetlen rabszolgakka tenni, mert ok eppoly boldogok a rabszolgasagban is, mint szabad... |
|
|
|
|
|
|
|
Csak egy álom pillanata volt,
Hogy a hold Te rád ragyogott,
S lágyan arcodba világított.
Én ott álltam mögötted
S figyeltem minden léptedet
Árnyul követtem létedet,
Tán, észre sem vetted, énemet...
Szomorú lelked, kérte két kezem, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Tündérmese
Utam járom, minden várrom,
Minden bokor gazdagságom.
El nem érem élet-végem,
Halálomat én nem kérem.
Ne lőj belém mérges nyilat,
Inkább szedd le azt a vadat,
Melynek léte végét járja,
Ki a halált szív... |
|
|
|
|
|
|
|
Szőke István Atilla :Földed illata, földed szaga
Akkor érted meg nagyapád igazát,
ha érzed a föld szagát, illatát,
a földnek melybe búzamagot ő vetett
s ha szárba szökkent nevetett,
ha táncolt, hajladozott nézte azt,
mert ember volt Ő, magyar paraszt,
'ki értette a fájón búgó szeleket,
a fába vésett, karcolt igaz jeleket, ... |
|
|
|
|
|
|
|
CCXIX. szonett
VI. Mértékletesség
,,Nézz fel rám, lelkedként nézek rád
Te balga, ki habzsolva falod az életet,
S a pórnépnek csak, mi koncot dobálsz,
Tömöd degeszre semmit érő létedet!"
Hova ez a dőzs', s a sok jó falat,
S hova a jó bor, az íz, míg tested
Csak cafat-tömkeleggé dagad,
Hogy majd ebbe bukik embe... |
|
|
|
|
|
|
|
Kotaszek Hedvig: Őrzől
Holdba fordult már a Nap.
Szívemmel megláttalak.
Szemlehunyva féltelek!
Két kezemben őrzöm létedet.
Sehol sem vagy.Kereslek.
Fénykertembe képzellek.
Hajlok ágra, bokorra,
Belecsókollak a homokba.
Holdba fordult már a Nap.
Mégis...megtaláltalak.
Szemlehunyva féltelek!
Két... |
|
|
|
|
|